Weekend

Riadtatok már fel mutáló kamaszhangra, amint franciául rappel?
Nem kellemes.
De legalább hallottam valamit az öcsémtől.
Amióta megérkeztem ide, ő az egyetlen ember, aki nem kedves és barátságos velem.
Igazából barátságtalan mindenkivel. Nem sokat beszél, néha oda-oda böffent valamit a családnak, különben végig haragban van a világgal. Próbáltam beszélgetni vele, de egyszavas válaszokkal elintézett, pedig nagyon jól tud angolul, sokat jár az apukájához Amerikába ( a szülők elváltak 4 gyerek után) , szóval a nyelv nem okozhat gondot.
Általában nincs itthon, ha mégis, akkor Liont, a macskát szekálja.

Néhány szót a macskákról.
Három van belőlük, de egyik se normális.
A legelső szabály amit megtanultam, hogy nem nyúlunk a nagy, oroszlánszerű kandúrhoz.
„Olyan mint egy oroszlán. Tekintsetek rá úgy mint egy oroszlánra!”-ezek voltak franyukám első intő szavai.
Állítólag ha hozzáérsz neked ugrik és szétkarmolja az arcod. Hogy kicsit izgalmasabb legyen a helyzet, diabéteszes, szóval egész nap ennie és innia kell.
A második macskának rögtön két neve van, de egyiket se lehet megjegyezni. A legkövérebb macska akit valaha láttam, tulajdonképp a hasán gurul. Egyébként fogyókúrán van, szinte semmit se ehet, úgyhogy egész nap bújik mindenkihez és nyávog a kajáért,tisztára olyan mint egy nyávogó kutya.
A harmadik macska, olyan mint egy macska!! Nem dagadt, nem is diabéteszes és hébe-hóba meg is lehet simogati. Nagyon öreg és nyugodt. Viszont nagyon félénk is, amint megjelenünk az ajtóban elrohan.

Tegnap nagy családi vasárnapi ebéd volt. Roxane hazajött a barátjával, Romain-nel. Roxane tényleg kedves, sokat beszélgettünk frangolul, örülök, hogy haza költözik!
Roxane barátja igazi francia srác. Borosta, fekete haj, bőrdzseki, oh lala! Ő is nagyon kedves volt, de vele inkább csak franciául lehet beszélni nem nagyon tud angolul.

Ebédre ratatuille szerű étel volt rizzsel, és kolbásszal; utána almatorta vaníliafagyival. Meg persze sajt. Megtaláltam az eddigi kedvencemet. A nevét nem tudom, krémes, medvesajt szerű az állaga, de nagyon erős az íze.
Ja, és a sajtvágásnak is megvan a technikája, nem úgy van az, hogy csak vágunk egy szeletet; még mit nem! Közepes erősséggel, a háromszög csúcsát óvatosan kihagyva, a háromszög hosszabbik oldalainak a széléről kell vágni. Érthető…
Inni egyébként vizet iszik mindenki. Csapvizet, nem Eviant. Mindenki azt hiszi Eviant isznak, de amióta itt vagyok csak plakáton találkoztam Eviannal. A csapvizet töltik egy speciális kancsóba, ami megszűri a vizet.

Ebéd után körülnéztünk Annikával a faluban.
Tudom, hogy Franciaország meg Tour de France de hihetetlen mennyien bicikliznek!! A Balaton ehhez képest semmi! Öt másodpercenként elment mellettünk valaki bringával. Ráadásul mindenkinek profi biciklije van, hozzá illő nadrággal és pólóval. Fiatalok, öregek, férfiak, nők, csoportokban vagy egyedül, tökmindegy. Azt hittük edzést tartanak, de franyukám elmondta, hogy ez csak a nagyon alapvető hétvégi forgalom, és hogy sok gondot okoznak az autósoknak.(Meg a francia kormánynak.)

Később elmentünk franyukám egyik barátnőjéhez, Joellhez a szomszéd faluba. Egy hatalmas kúriában élnek, minden nagyon régi, franciás, két focipályányi kerttel,gyümölcsössel, patakkal, kerti tóval meg egy malom maradványaival. Az egész chateau nagyon tágas, régi (nem csak valami régies másolat) és mindent átjár azaz igazi bohém hangulat.
Joel nagyon bejött, látszik rajta, hogy nem teljesen normális. Munkájaként meztelen embereket rajzol és szobrászkodik. A férje, Nicholas épp kerészkedett. A három gyerek mellé van még egy kutyájuk is, aki egy rummárkáról kapta a nevét. Franyu, Joel, Annika és én elvittük sétálni. Joelék kertje a mezőre nyílik a teheneken átvágva, a patak mellett sétáltunk, a kutya rendre beugrált a vízbe, vagy kacsákat kergetett, amikor megunta fogott egy hatalmas ágat, előre rohant, lefeküdt a földre és nagy szemekkel várta, mikor dobja el neki valaki. Csekély kétórás túra volt, közben egy csomó franciával találkoztunk. Többnyire idősebbek, kézenfogva, beszélgetve. Itt az öregebbek sokkal többet érintekznek egymással mint otthon. Az egészen öregek is úgy ölelkeznek az utcán mint a fiatalok.
Hazafelé szedtünk gyümölcsöt Joeléknél, majd útba ejtettük az uszodát, tele volt, mellette fiatalok rugbyztek, kosaraztak, fociztak, teniszeztek.

Hazeérve beszélgettem kicsit a szomszéd bácsival, épp kint levegőzött. Nagyon tetszettem neki, mondta, hogy bármikor átmehetek :) . Vacsorára az előző napi maradékokat ettük, sajttal és paradicsommal. Utána vasárnap esti „Micsoda nő” á la français, a végén már zsongott a fejem a sok franciától. Az ágyban fekve, „pas non!”-októl meg „ ouais”-ktől részegen aludtam el.