YFU 3ème réunion

Martin es Anne-Claire









egy ev "terminale L" hatasa: c'est l'art.




Furcsa, hogy elerkezett ez is.
Eljovetelkor a 10 honap vegtelennek tunik, majd egyszer csak azon kapod magad, hogy az ido mulasan toprengsz. A "mar 5 honapja vagyok itt"-bol "meg 30 napom maradt"- lesz.

Vasarnap osszegyultunk az utolso réunion-ra Alejandraekhoz. Az ev kozbeni hetvegeket egy parizsi kis lyukban tartottak, de a juniusi hosegben senki sem akart bent maradni, Joellek pedig voltak olyan rendesek, hogy kolcsonadtak a hazukat, a kertjuket es a grillsutot is.
Egy kivetellel mindegyik ile-de-Franceos cserediak leutazott hozzank a Vallée de Chevreuse-be.
Az egesz heti 30 fok vasarnap reggelre megvaltozott es a "friss" esos idoben rogton elkudtek baguette-t venni. Jo tizenot percig alltam sorba a vasarnapi apukakkal, majd egy akkora zsak baguette-tel mentem vissza Joellekhez, hogy 200 meteren keresztul minden mellettem elsuhano auto dudalt. (Egy angol bringas meg valami angolsagot kiabalt, de nem ertettem. I don't speak English.)

A vasarnap lenyege az volt, hogy fejben is felkeszuljunk a hazamenetelre. Elfoglaltuk a nappalit, a szokasos korbe ulve a szokasos hangulat uralkodott.

Ulysse halal lelkesen nezelodott Alexandre mellett, aki unottan jatszotta a jatekvezeto szerepet.
"Amint tudjatok elerkezett az utolso negy het...
-HAROM ES FEL!!
-... jo jo az utolso harom es fel het es mar biztos sokat gondoltok a hazamenetelre"
fele beszelgetest folyt egy oraig, majd mivel jo franciakka valtunk az ebedido kozeledtevel egyre kevesbe koncentraltunk.

Visszakaptuk a lapot amire az ev eleji celjainkat irtuk, es tobb-kevesebb sikerrel teljesitettuk. Nekem reszben sikerult, vannak francia barataim de nem egy rakat, es tudok franciaul de korantsem tokeletesen. Es nem mellesleg teljesen hidegen hagy, hogy csak reszben teljesitettem oket; ez nem szamit. Jol erzem/ereztem magam.
A vegen azert kiosztottak egy listat arrol mi varhat rank hazaerkezeskor, ime a lenyeg:

1. Unalmasnak fogom talalni az otthoniakat, mivel itt megszoktam h mindig minden uj.
2.A kezdeti erdeklodes utan, egyszer csak senkit se fog erdekelni mi volt velem, ami viszont engem fog idegesiteni.
3.Nem tudom kifejezni amit erzek, es senki se fogja igazan megerteni a mostani helyzetem. (Volt-cserediakok kivetelevel)
4.Negativ kultursokk (baratok, csalad, kaja stb hianyik majd)
5.Az otthoniak is megvaltoztak, en is megvaltoztam es a kapcsolatunk is valtozhat.
6.Felreertik, hogy mashogyan latom a dolgokat es nem ertekelik majd az itt felvett "francias humorom". (Jean Reno-s beszolasok ezerrel)
7. Nem mindig fogom tudom hasznalni az itt megtanult dolgokat, azaz ne akarjak mindenkivel franciaul beszelni.
8. Hogy konnyebb legyen a felejtes, megszakitom a kapcsolatot a franciakkal es a tobbi cserediakkal. Ezt ne tegyem!

Mar begepelni is hosszu, faraszto, hisztis es kibirhatatlan leszek.
Ezk utan vegre piknikeztunk a szokasos kis tarsasagunkkal, aztan franyu szervezesevel atsetaltunk Chevreuse-be meg vissza, nem sok kedvunk volt hozza de el kellett utni valamivel az idot, ha mar lejottek hozzank.

Visszaerve felettuk a suti maradekokat, majd a cserediakok hazamentek, mi pedig kint vartuk, hogy az onkentesek megbeszelese veget erjen. Kozben Martin, Alejandra "occse" a most erkezo cserediakok profiljat lapozgatta:
"Papa, gyere ezt nezd meg, ez tokeletes: szoke, norveg pom-pom lany, a szabadidejeben uszik.
Nicholas es Joelle szepen elmagyaraztak neki, hogy jovore nem lesz norveg pom-pom lany, mire Martin duzzogva elvonult netezni.
A megbeszeles pedig meg mindig tartott, igazabol teljesen feleslegesen tartottak az ebedloben, mert minden szot hallottunk. Nyolc korul vegre befejeztek, elkoszontunk es hazamentunk.

A sokk hetfon ert. Akkor esett le igazan, hogy haza kell mennem, nincs tobb Parizs, nincs tobb Lycée de la Vallée de Chevreuse, nincs tobb Terminale L, nincs tobb RER, nincs tobb itteni YFU. Marmint vannak, de az mar nem lesz ugyanilyen.
Ev kozben nagyon sok idom volt gondolkozni es egyre inkabb erzm, hogy szeretnek vissza jonni egyetemre. Persze felek tole, hiaba eltem itt egy evet, a francia nehez es meg messze vagyok attol a szinttol hogy rendes, 8 oldalas filozofia disszertaciot irjak; de a cel erdekeben hajlando lennek tanulni is. :)

A suli hivatalosan holnap fejezodik be, de a heten mar csak korrepetalasok voltak a most erettsegizo francia osztalyomnak. Ami fontosabb: anyuek is holnap jonnek. Gondoljatok bele, augusztus ota nem lattam oket es ilyenkor azert a szokasos varas melle nemi furcsasag is bekuszik. Annika ugyanigy erez az o szulei irant, akik vasarnap erkeznek.
De igy legalabb letisztazodik bennem, hogy julius 6-an este otthon, a pecsi agyamban alszom. Hajj.

Most pedig elmegyek, rendbe rakom a szobamat, hadd higgyek azt, hogy egesz evben igy nezet ki.
Au revoir!

Cannes-i filmfesztival (utolso nap), kedd

Kedd kora reggelre odarendeltek minket a Debussy terem elé az "Un certain regard"-program ujabb vetitésére. Az elozo esti faradalmakat tobbnyire kihevertuk, de azért magassarkut egy ideig nem akarok huzni. A szokasos sorban allas utan belephettunk.
Ez a film is stabbal jott, fohuzaskent egy 10 eves-forma afrikai kislany koszonte meg, hogy itt lehett. Mint kesobb kiderult o volt a film foszereploje, hatalmas tapsviharban vonult le.


LIFE, ABOVE ALL (Oliver SCHMITZ)

Afrika és az AIDS-témàja kifogyhatatlannak tunik, màrmint filmes szempontbol biztosan. Oliver Schmitz-t a 'Torok kezdoknek' sorozat alkotojaként es a franciàsok àltal biztos ismert 'Paris, je t'aime'!ben mar bizonyitott.
Ezuttal a Chanda titka c. konyvet vitte vaszonra.

A konyvcimet ado Chanda Dél-Afrika surusegeben éli az életét. A tortenetbe ujszulott kishuga elvesztese utàn csatlakozunk be. Edesanyja osszeomlik, alkoholista neveloapja pedig bàrokban uti el az idejet; Chanda iskolàt kerulve segit amiben tud, hol féltestvéreire vigyàz, hol gyengélkedo anyjàt tamogatja. A no àllapota azonban egyre romlik, Chanda AIDS-re gyanakszik es a problémak csak sokasodnak neveloapja halala es legjobb baratnoje AIDS-gyanuja utan.

A tortenet akar clichének is mondhato, tény, hogy làttunk màr ilyet olvastunk màr ilyet. Gyonyoru film, meghato tortenet, igazàbol semmi negativat nem tudok és nem is akarok mondani.Viszont ilyen hiteles gyerekszineszek nem minden bokorban teremnek.A foszereplot alakito kislany es a gyerekprosti baratnoje felnotteket megszegyenitoen jatszanak, okosan, kimerten. A masik ami igazan megfogott azok a gyonyoru kepek voltak a zenevel egyutt. Altalaban ha a szinészek, a képek és a zene rendben van, akkor màr nem lehet nzgyot tévedni. Schmitz mindent jol csinàlt es egy nagyon szép filmet hozott ossze.
A vége utàn 10 prercen keresztul àllva tapsultuk az afrikai szereplogardat mig a kislàny meghatodva torolgette az oromkonnyeit. A film utan Olvier Schmitz keszségesen vàlaszolt a csoportunk néhàny kérdésére, szignàlta a fuzetemet, majd àtengedtuk a profiknak, mi pedig elégedetten tovàbbàlltunk.



A délutàn kész katasztrofa lett, teljesen reménytelenul keresgéltunk meghivokat és akkor vesztettem el minden reményt; hogy a Lumière terembe bejutok. Hogy valamit profitàljunk is kifekudtunk a voros szonyeg elé napozni. Korulottunk mindefelé tipikus filmes-feju emberek rohangaltak kamerakkal, majd elmentunk a belvarosba egy màsik moziba. A pass-unk oda se volt jo, a francia ur éppen az amerikaiaknak probàlta elmagyaràzni miért nem léphetnek be.
-Ah de az annyira igazsàgtalan -visszhangzott a butàcska hang az eloteremben - Hogy vàrjàk el, hogy filmeket csinàljunk ha nem engedik megnézni oket?
Erre muszàj volt franciàul hozzàtennem, hogy
-Nem tudom akarom e a csaj filmjeit nézni...
A francia monsieur felrohogott, majd utàna elmeesélte, hogy ez a làny minden nap eljàtssza ezt és nem érti meg, hogy ez a mozi sajtosoknak van fenntartva.

A tényen persze ez mit sem vàltoztatott, a lànyok egyrésze elment fizetos moziba Robin Wood-ot nézni (Robin des Bois a franciàsitott cime) én pedig program hijan felhivtam Madame Merlin-t tud e valami programrol ahova mi is elmehetunk. Az "Un homme qui crie"-t javasolta, a szallas melleti moziban. A film szereplogardajat vasarnap lattuk a voros szonyegen es nagyon jo kritikakat kapott (illetve kesobb a zsuri dijàt is).
A buszhoz menet elhaladtunk a sajtosok elott is, egy pasi éppen meghivot adott egy lanynak. Odarohantam:-Monsieur!Excusez-moi, est-que vous auriez des invitations?-hadartam ; de az arckifejezes alapjàn nyilvànvaloan nem franciàval beszzéltem. Angolra vàltva màr igen érdeklodonek bizonyult és némi csevely utàn elàrulta, hogy igen, van meghivoja és adott is.
Es tippeljetek hova szolt?
A voros szonyegre es a Lumière-terembe, a hivatalos versenyprogram szerda reggeli vetitésére.

Nàlam nagyobb szerencséje csak Elise-éknek volt, akik bejutottak kedd délutàni versenyprogram vetitesre.
"Hihetetlen jo helyunk volt- meselte kesobb a buszban- alul, kozepen a legjobb kilatassal. Es es csak hàtrafordultam megnezni ki ul mogottem es ott volt elo nagysagban TIM BURTON!! Szoltam a lanyoknak, mindannyian szegeny bamultuk. Nem, oda akartam menni, de akkor mar vege volt es egy pasi elem allt, nem engedett oda. -ekkor megszolalt a telefonja- Igen mami en hivtalak, kepzeld lattam Tim Burton-t... "

Az esti "Un homme qui crie"-re a tanarokkal àltunk sorba. Monsieur Levasseur nagy magyar fan, tori-foldrajz szakoskent elegge ismeri az orszagunkat es a '86-os magyarorszagi kalandjait mesélte. Volt ott pecsi PMFC-meccs, szekesfehervari magyarok, akik a RAMONES polojat akartak megvenni, magyar etelek, bor, fiatalsag.



Un homme qui crie (Mahamat-Saleh HAROUN)

Csad a napjainkban. A hatvanas Adam, valogatott uszo multja utan egy luxushotel medenceje mellett, eletmentokent tolti napjait. A kinai vasarlok miatt munkaja hamarosan fia kezebe kerul; o pedig az ut szelere, sorompot nyitogatni. Ezzel egyidoben a csadi kormany a lakossag segitseged keri az orszagban dulo polgarhaboruhoz es Adam penz hijan egyedul a fiaval szolgalhat.
Nagy szerencse, hogy egy nap ket ilyen eltero filmet lattam egy kontinensrol. Afrika, mashogyan-mondhatnam es nem tudom nem osszehasonlitani a "LIFE, ABOVE ALL"-al. Mig az elobbi inkabb hollywoodias gyerekeskedesnek, UNICEF-reklamnak tunik, ebben a filmben minden kokemeny. Nincs a megfelelo pillanatban megszolalo zene, se hatasvadaszat, haboru van es emberek halnak. Nagyon eroteljes alkotas es sokkal inkabb az a fajta film amihez itt Franciaorszagban szoktam. Ebbol a 92 percbol sokkal inkabb atjott a kemeny afrikai elet, mint a reggeli vetitesbol es a zsuri is igy gondolhatta amikor azzal a nagyon megedremelt dijjal jutalmazta.
Orulok, hogy a fesztival agyik legjobb filmjehez is szerencsem volt.



A film utan ejjel kettoig fent voltunk, majd bepakoltam es elmenetem aludni, hogy masnap reggel 6-kor ujbol kelhessek.