Első napok a családnál

Ezt a bejegyzést reggel 7-kor írom, korán felébredtem, nagyon jól aludtam. A parketta nagyon hangos az egész házban hallani, amikor elmegy valaki, de az ágyra semmi panaszom nem lehet. Kényelmes, meleg és nem nyikorog ha oldalra fordulok. Álmomban otthon buliztunk a Zsófival; ébredéskor egy pillanatra nem tudtam hol vagyok, nem csoda, hiszen annyi különböző helyen aludtam az elmúlt héten.
Nagyon furcsa, hogy a hét elején még Pécsett voltam.
Az utolsó hét nehéz volt otthon, sokkal nehezebbnek tűnt, mint a beilleszkedés itt. Egyenlőre a „minden új és jó” szakaszban vagyok.
A ház nagyon franciás. Kicsi, de magas, a szobák se túl nagyok és azt hiszem itt rend problémáim se lesznek. Mindenhol könyvek, CD-k és DVD-k. Hasonlóak mint amik nekem vannak; este az Entre les murs-be (Az osztály) néztünk bele, franciául, francia felirattal.
A családdal többnyire fr-angolul beszélek. Az anyukát egészen meg lehet érteni, próbálok is válaszolni franciául (bár általában lemészárolom a francia nyelvtant) aztán ha nagyon mellé ment a beszélgetés akkor angolul elmondja még egyszer. Az „öcsém” tegnap este érkezett, az anyuka már sokat mesélt róla. Elég sok baj van vele, most új iskolába megy, a leírás alapján igazi enfant terrible. Franyukám este 9-kor hozta haza az állomásról , táborozni volt Cộte D’Azur-n. Őt elég nehezen lehet megérteni, részben mert úgy beszél mint egy igazi korombeli, ráadásul verlannal keveri. (cigaerette-garetteci )
Roxanenal a „nővéremmel” csak egy pillanatra találkoztam, ha minden igaz ma este jönnek vacsorára a barátjával. Nagy mosollyal, vidám „bonjour”-ral fogadott, puszi-puszi, „ça va?” meg ilyenek. A puszizkodással nincs bajom, Európa többi részéhez képest mi is elég sokat csináljuk; bár a franciák ezt is eltúlozzák. ( Pl.: a felkészítő táborba érkezve az ÖSSZES YFU-s végignyalt minket).Annikának nehezebb az elfogadni ezt a szokást, náluk puszi nincs és csak akkor ölelik meg egymást ha elutaznak.

Az iskoláról még semmi biztosat nem tudok, hétfőn tudjuk meg van-e hely a hozzánk közeli gimnáziumban, ha van, rögtön hétfőn elmegyünk beiratkozni, megkapjuk az RER bérletünket és onnantól kezdve ingyen vonatozhatunk a suli illetve szombat reggel és vasárnap este Párizs és Les Moliéres között! Ha nincs hely ebben a gimiben, akkor átmegyünk a limoursiba, hátha majd ott. Az egészre két napunk van, szerdán kezdődik a suli.
A falumról annyit, hogy sokkal inkább kertváros szerű mint falu, tehát nem kell a magyar falura gondolni, nincsenek tehenek az utcán (meg tehénszar se) . Franyukám mondta, hogy minden 5 kilométerre van, az iskola, a piac, posta… itt Les Moliéres-ben össz-vissz egy hentes, egy pék, egy fodrász, egy óvoda-általános iskola és egy gyógyszertár található.

A kaja itthon is jó. A bátyám nagyon élvezné, itt aztán ehetne annyi zöldséget amennyit akar.
Az első ebédünk sült csirke volt, nyers zöldségekkel meg természetesen baguette-el; majd franyu kihozott egy nagy tálat tele sajtokkal és végigmondta mi micsoda… ha eddig azt hittem, hogy viszonylag sok féle sajtot ismerek, akkor ezek után csendben maradok. Sajt után volt még gyümölcs meg joghurt. Vacsorára franyu új kaját készített, paradicsomos-sajtos egybensült valamit. Előtte és mellé természetesen saláta balzsamecettel, mellé baguettet lehetet venni, de nekem nem kellett. Utána barack, füge és/vagy joghurt. Az adagok otthon nevetségesnek tűnnének,a tányér nagyrésze tele van zölddel, „igazi” étel csak nagyon kevés, mégis mindig jóllakom. Franyukám mindig kínál, hogy kérünk-e még, de nem tudok többet enni. Most értettem meg igazán, miért nem híznak a francia nők.

Szerdáig jó világ van, onnantól kezdve reggel 8-től v fél 9-től délután 5-ig, 6-ig iskola. Aztán házit kell írnom (nem vicc), ami az elején minimum 1 órát elvesz, utána pedig még sportolni is kell. Franyu mondta, hogy épp emiatt áltában este 9-kor vacsoráznak. A sport érdekesen van megoldva, jövő hétvégén a gimnáziumba az összes közeli sportklub ellátogat standokkal és ott lehet feliratkozni. Remélem lesz röplabda, de ha nem, akkor lehet, hogy újra a vívást választom. A családból mindenki vívott, mindenütt sisakok és tőrök hevernek, az öcsém is jár edzésre.
Nem tudom mennyire lesz időm írni, lehet, hogy csak heti egy bejegyzésre futja majd, szóval előre is bocs. Gondoljatok a YFU-s szlogenre „ A jó hír, ha nincs hír!”.
Most megyek,megnézem felkelt-e már valaki.
Bises