Út, tábor (aug 27-29)

Az utazás előtti éjjel alig tudtam aludni. A szúnyogokra fogtam, pedig csak nagyon izgultam. Csütörtök reggel aztán teljesen megőrültem.
Egyrészt féltem a repüléstől – a legutóbbi AllItalia-s út még elég élénken bennem él – másrészt meg csak úgy féltem általában.
Az első meglepetés a reptéren ért, 7:50kor a check-in pultnál közölték, hogy már nincs hely a gépen („túlfoglalás van”). A pontos okot csak később tudtam meg. Mindenesetre 9:10-re odaküldtek minket a Tamással (ő a másik srác aki jött Fro-ba) a 22-es kapuhoz, hogy ott majd eldől van-e hely nekünk. A 22-es kapunál semmi se történt, 9:10kor, de még 10:10kor se. Ültünk a földön, olvastunk, beszélgettünk. Egyszer csak Pál KATALIN-t hívták a pulthoz, de egészen a harmadik hívásig nem esett le, hogy rám gondolnak…
Mint kiderült, nekem van hely a 9:40-es Malév gépen (ami végül csak 11-kor indult el), de a Tamásnak nincs. Választhattam: vagy egyedül megyek, vagy ott maradok még a 15:45-ösig és elfogadom a 250 Euro kárpótlást. Az utóbbit valasztottam,
de rendesen szenvedtem a további 6 óra alatt.
Felszállás előtt nem sokkal a YFU France telefonált, hogy nem találtak minket a reptéren. Elmondtuk mi a helyzet, végül megoldották azzal, hogy az igazgató kijön majd elénk.
A repülő út alig volt 2 óra, a gépen javarészt franciák ültek, már zsongott a fejem a sok „vartyogástól” mire leszálltunk. Az igazgató, Didier ott várt ránk, taxival behozott minket Párizsba.
Hihetetlenül megkönnyebbültem, hogy végre itt vagyok. A Nap is sütött, Párizsban voltam, a francia rádió éppen Coldplayt játszott Didier pedig franciául próbált kommuniálni velünk.
(Elmesélte, hogy öt éve fogadott egy magyar fiút, Danit,aki megígérte neki, hogy ha idősebb lesz egy szőkével és egy BMW-vel jön vissza Párizsba. Azóta is várja.)
A táborba belépve mind a 80 gyerek egy emberként fordult felénk, olyanok voltunk mint a csili-vili új játékok. Hamar összebarátkoztam a lányokkal. Találkoztam Annikával, akivel kettős elhelyezésben leszünk, igazán kedves lány. Este 11-kor már annyira fáradt voltam, hogy egymás után kétszer szóltam a többiekhez magyarul. (Itt mindenki angolul beszél.) Egy nyolcágyasban vagyok, mellettem belga, másik oldalt osztrák, a szoba végében észt, de van itt még dán, mexikói, svéd és kínai is.

Éjjel végre kialudtam magam, reggel 6-kor magamtól ébredtem. Mivel még másfél órám volt ébresztésig, de aludni már nem tudtam, csak hallgattam Párizs zajait. Jó érzés újra itt lenni.
A reggeli igazi franciás volt, egy croissiant-t ettem, aztán ebédig semmit. A kaja egyébként nagyon jó.
Ha ilyen lesz a suliban is teljesen meg leszek elégedve.
Ebédnél meg vacsoránál is választhatunk előételt ( reszelt répa, dinnye, meg mindenféle saláták) ,3 fajta főétel közül, 3-4 féle körettel, aztán valamilyen desszertet ( puding –kevésbé édes mint az otthoni-, mousse, créme brullé, egy szelet almatorta stb.).
Mai ebédem salátából, lazacból és zöldbab + krumpliból és csokipudingból állt.

Most éppen délutáni lazulás van. A programok ugyanazok mint a horányi felkészítő táborban, még a témák is, csak most angolul. De este elvisznek minket a belvárosba, aztán hajókázunk.
Viszek fényképezőt. Talán fotózom is.


[Később]

Gépet vittem, fotóztam volna, ha nincs teljesen sötét, egyetlen képet tudtam csinálni, ami viszonylag normális lett, a többi mind elmosódott. Gondolom állvány kellett volna, ráadásul a hajó mozgott is.