Kedd sztrájkkal, szülinappal és grippe A-val

Hétfőn kezdődött az első iskolai sztrájkom. Először csak a kisebb mozgolódásokkal, a szünetekben hangosbemondón kiabáltak páran az udvaron, míg mások „grève dans l’education”-feliratú röplapokat osztogattak.
Az itteni három hónapom alatt rájöttem, hogy a franciáknak a sztrájk legalább annyira fontos, mint az ételek és legalább olyan szenvedéllyel tudnak sztrájkolni, mint az ételekről beszélni. A sztrájk néha igazán kemény tud lenni, a két héttel ezelőtti RER (elővárosi metró)–sztrájk remek példája volt annak, hogy mennyire kitartóak tudnak lenni. Hétfőn, kedden és szerdán teljesen kihalt volt az állomás környéke, mindent besötétítettek, lehúztak, a vonatok reggel még néha-néha jártak (félúton persze) de délután 5-6 körül már Párizs külvárosában megálltak és lehetett más megoldást keresni a hazajutásra. Csütörtökön egy napra felfüggesztették az egészet, „visszaállás a mindennapi menetrendre” volt a program neve, de lényegében ugyanaz történt mint amikor sztrájkoltak. Péntektől aztán megint nem járt semmi utána hét hétfőig.

Érthető, hogy izgatottan vártam az első iskolai sztrájkom fejleményeit a francia oktatási reformokról. Kérdezgettem mindenkit, hogy most mi ellen is kell tüntetni, de valahogy úgy tűnt ők se tudják igazán, végül Monsieur Camerini rendesen elmagyarázta.
A francia iskolarendszer szerint a gimnázium utolsó két évében (11.,12.) fakultálódnak az osztályok. S-Scientifique (tudományos), L-literaire (irodalom) és ES-économie et sociale (gazdaságtan).Vannak iskolák ahol több van, de ez a három az alap. A baj az, hogy az egyetemre bejutáshoz az S-esek érettségijeit preferálják, míg az irodalmasokét lenézik. Nem egy olyan eset volt, hogy bölcsész egyetemre rosszabb jegyű S-est vettek fel, L-es helyett. Ezért tehát az S-re túljelentkezés van, az oktatási minisztérium pedig éppen ezért csökkenteni szeretné az egyes fakultációk tantárgyait, hogy az S tényleg tudományos legyen és tényleg azok menjenek oda akik orvosok vagy tudósok akarnak lenni. (Pl: S-ben megszűnne a történelem 12-ben.) Ugyanakkor az elvett órákat a tanulási nehézséggel küzdők felzárkóztatásával töltenék. A baj az ezek miatt megnövekedett osztálylétszámmal van.

Személyes véleményem szerint a francia oktatási rendszer nem túl jó, ez az egész felosztás kizárja azt, hogy szélesebb látókörük legyen (nekem pl. L-ben nincs is matekórám), három tantárgyra tanulnak folyamatosan és azt se mondhatnám, hogy annyira jók lennének töriből/filozófiából/irodalomból. Annikával mindketten egyetértünk abban, hogy alapvető dolgokat nem tudnak. Tegnap történelemórán Ronald Reagan-ről volt szó, rajtunk kívül senki sem hallott még róla. Ma pedig Oroszország fő vallását találgatták 5 percen keresztül, mire végül lelőttem a poént. Olyan mintha Franciaországon, Anglián és Amerikán kívül más nem is létezne számukra. Persze, ezek csak az én tapasztalataim.

Szóval kedd reggelre az iskola főépületét elbarikádozták. Reggel 7-től hordták oda a raklapokat, a tanulók fele nem jött be, másik fele pedig kint állt a hidegben. A főszervező Joseph, az osztálytársam volt. Színpadot csináltak maguknak, hozták az erősítőket is a gitárokhoz, délig folyamatosan koncerteztek, a termekbe is behallatszott a zene, így az a pár ember, aki órára ment se tudott figyelni. A szünetekben a hangosbemondón követeltek és a tömeg lelkesen kántált illetve termoszokat adogattak körbe kávéval, cigit sodortak annak, aki kérte. Én két óra lógás után el kezdtem fázni, így filozófiára már bementem a hátsó bejáraton, kb. 10-en voltunk. Délután 3-ra a sztrájk ellaposodott és akik egész nap kint álltak hazamentek.
Összességében pozitív dolognak tartom, hogy így kiálltak a jogaikért, de talán még hihetőbb lett volna, ha igazán tudják miért állnak ott. Mindesetre a tanárokat nem zavarta és legalább egy napig nem volt suli. (itt bezzeg nem kell ledolgozni.)

Miután hazaértünk gyorsan befejeztem Alejandra gyümölcsrizsét és már indultunk is Joellékhez vacsorára. Joelle fia Martin grippe A-val (a grippe A-t fogom használi mert a sertés influenza csúnya szó) volt otthon egész nap. Végre találkoztam életem első grippe A-s emberével. Zöld maszkkal járkált, kicsit lázpiros volt, kicsit köhögött, de úgy tűnt, hogy életben fog maradni. Amikor az apja, Nicholas is hazajött jól megnézte, majd kiröhögte a fiát a zöld maszkkal. Igazából jellemző Franciaországra, hogy nem reagálják túl a dolgokat és ez nagyon szimpatikus. Martinnal együtt röhögött a család, Nicholas mindig külön tányérból szedett neki meg távolabb ültették de körülbelül ennyivel le is volt tudva a dolog. Nagyon jól éreztem magam,felköszöntöttük Alejandrát, ettünk lasagnát, a csokitortát természetesen Martin sütötte; Joelle még az egyetlen mexikói „lánya” kérésére se állna neki desszertet csinálni. Desszert és ajádnékozás után 11-kor hazajöttünk.