Újabb hétvége

Mikor már azt hittem, hogy nem lehet überelni a múlt hétvégét, jött a mostani; kezdve a péntek estével.
Este hét körül lementem, hogy segítsek kicsit franyunak (mindig én terítek), de franyut nem találtam sehol. Bementem a nappaliba, ment a tv, de a félhomályban nem láttam jól ki ül ott. Először franyura gondoltam, aztán láttam, hogy rövid hajú, úgyhogy Hippolyte majd Axel jutott eszembe, végül egyik ötlet se nyert.
Kinyögtem egy félénk „Bon soir?”–t, mire leesett, hogy franyu barátja, Eric az. Kicsit beszélgettünk franciául, közben a „Jóbarátok” ment. Később hazajött franyu, aztán Annika is az aerobic órájáról és leültünk kajálni. A vacsora a kedvenc programom. Majdnem minden este meleg kaja van, de nem azok a nehéz, magyaros kaják. Ahogy észrevettem, nagyon szeretik a zöldséges-sajtos egyben sült ételeket, sokszor van az salátával, majd sajt és mandulakrém. Kétségkívül ezen a héten ettem a legjobbi ételeket, a csütörtök esti különösen tetszett. Csütörtök este hideg kaja szokott lenni, mert franyu későn ér haza Párizsból. Gyorsan felvágott egy csomó zöldséget, rakott ki reszelt répát, csinált majonézt és avokádót ettünk garnélarákkal, nagyon ízlett, pedig a rákot nem is szeretem.
Péntek este kicsit extrább vacsora volt, egyben sült hal, zöldségekkel és sajttal, aztán különleges sajtok és desszert. Hamar akartam lefeküdni, de túl sokáig beszélgettünk, így 11 körül kerültem ágyba.

Másnap reggel Madame Merlinhez mentem, megengedte, hogy bejárjak minden mozis órára. A szombatit egy volt tanítványa, mostani dokumentumfilm rendező tartotta, átvettük kik szükségesek egy filmhez és megtanultuk, hogy nem csak a rendezőn múlik a végeredmény. Nem volt túl sok kedvem Párizsba menni, de megígértem, így suli után felvonatoztunk. Les Halles-ba vittem Alejandrát, most először bementem a fnac-ba, ebbe a hatalmas lemez-,elektronikus-,dvd- és könyvesboltba. Eddig mindig elkerültem, mert tudtam, hogy minden pénzemet elkölteném. Hál istennek csak 20 E volt nálam, így be kellett érnem egy The Cure (Seventeen Seconds) és egy Radiohead (OK Computer) CD-vel, mindkettőt a „Az elmúlt 30 év, 30 meghatározó lemeze” részen találtam meg. Az egész részt felvásároltam volna. Björktől kezdve, Norah Joneson át, Coldplayig volt ott minden. Kifelé menet még felmarkoltam egy Beatles plakátot az „Abbey Road” sarokból. Később találkoztunk Annikával, aki már reggel felment. A legnagyobb tömegben vonatoztunk vissza, nagyon örültem mikor végre megérkeztünk St Rémybe. Franyu és Eric kijöttek értünk, hazaérve lemostam a nagyvárosi mocskot magamról, vacsi után pedig közölték, hogy a következő program a mozi, ha akarunk mehetünk a fél 11-es „District 9” –ra. Akartunk, bár a film nekem nem annyira jött be. Értékelem az ötletet, szeretem a kamu dokumentumfilmeket, de a földönkívüliek téma nekem kicsit sok volt. Meg túl fáradt voltam. Éjjel 1-kor értünk haza, rögtön be is dőltem az ágyba és vasárnap délig fel se keltem.

Gyors ebéd volt, resztelt máj illetve Roxane-nak és nekem hal, krumplival. Franyu rájött, hogyha krumplit ad nekem simán, azzal is elvagyok mint a befőtt ,mert imádom a krumplit bárhogyan, bármikor és bármilyen mennyiségben. Ebéd után nekiálltunk szilvás gombócot csinálni. Megígértem, leszedtünk egy receptet angolul és Annika segített Ericcel. Nem gondoltam, hogy ennyi macera van egy sima gombóccal, sehogy se akart összeállni a tésztája, végül franyu benyögte, hogy kétszer annyi krumplit reszeltünk le mint a recept szerint kéne. Főzés közben megérkezett Vanessa, egy másik YFU-s észt cserediák, Annikával elmentek sétálni míg franyu a másik franyuval beszélgetett. Miután elmentek, kifőztük a gombócokat. Elég érdekesen festettek, mindegyik más méretű volt… De mint tudjuk a szándék a fontos. Vacsorára Eric életem egyik legjobb kajáját csinálta, egy normandiai ételt: gyöngytyúkot barna mártásban, dióval és szőlővel. Miután bevágtuk, komolyan féltem odarakni a bizarr kinézetű gombócokat. Számomra érthetetlen hogyan, de végül teljesen normális íze lett, olyan mint egy szilvás gombócnak!!! Még az öcsémnek is ízlett.

Este még gyorsan megírtam életem első francia „disszertációját” az előítéletekről franciául. Szerintem tele van hibával, „google translation”-nel fordíttattam mindent, ami nem a legmegbízhatóbb forrás, a cél az volt, hogy túl legyek rajta, a jegy nem számít.
Lefekvés előtt még felraktam a Beatles posztert az ágyam mellé, úgyhogy Amélie Poulain-en kívül most már a négy Beatle-tag is vigyáz rám Franciaországban!