Boldogság, nátha, Cannes

Annak ellenére, hogy az egész napot végigprüszköltem és orrfújással töltöttem, ez volt az itteni életem legjobb napja!
Suli után franyu értünk jött, a hátsó ülésen ott feküdt a csomagom, amit anyuék küldtek otthonról. Hazaérve kiszabadítottam a bakelittáskámat a biztonsági csomagolás alól és meglepődve láttam, hogy ez nem a régi, lengyel-lemezes táskám, hanem egy új, amin vörös, CCCP-s orosz lemez van. Miután átforgattam, ás kívül-belül megnéztem, rájöttem, hogy csak új lemezt ragasztottak rá. Egyébként nagyon tetszik, hiányzott már ez a táska, kicsit a védjegyemnek érzem. Ráadásul Párizsban még egy ilyet se láttam, az osztálytársaim bőrtáskáit pedig messziről lepipálja!!A táskában anyu által kötött cuccok és a kedvenc könyvem, az Úton volt.
Miután kiörömködtem magam és megettem a délutáni, jól megérdemelt mandulakrémemet fel is hívtam anyuékat skype-on megköszönni a csomagot. Apuval nem tudtam beszélni,de anyuval és a bátyámmal 40 percig beszéltünk. Elmeséltem minden cserediák-drámát, köztük Alejandráét is.
A családja tíz nap után úgy döntött, hogy nem kívánják tovább fogadni. Nem Alejandrával van a gond. Igazán rendes, egyelőre kicsit félénk,de nagyon aranyos és szorgalmas lány. A család viszont hideg, munkamániás és mindenen kiakadnak.Pl. Alejandra egyszer rossz helyen szállt le a buszról és már rögtön hívták franyukámat és panaszkodtak neki, illetve egyszer megkérdezte, hogy elmehet-e velük bevásárolni hétvégén, mivel szüksége lenne pár dologra, de az anyuka kifakadt, hogy Alejandra nem bízik meg benne és látni akarja mit vásárol. Franyu, Alejandra segítője („angyalkája”) előző nap ott volt, beszélt a családdal és úgy tűnt minden megoldódott, de másnap, reggeli közben odaszóltak Alejandrának:
„Felhívtuk a YFU-t és megbeszéltük velük, hogy nem fogadunk tovább. Még egy hétig maradhatsz!”. Okként azt hozták fel, hogy nem beszél jól franciául ( … vagyunk így egypáran, azért jöttünk ide, hogy megtanuljuk) és nem ilyen lányra számítottak… Ezt mind tíz nap után.
Alejandra nagyon ki volt akadva, ma is egész reggel sírt, aztán Annikával pátyolgattuk, beszélgettünk vele, délutánra már egész jó kedve volt. Sulit viszont nem akar váltani, a legjobb az lenne, ha valaki a gimiből vagy egy tanár fogadná, de sajnos Alejandra annyira szégyelli a dolgot, hogy nem mer beszélni róla senkinek, márpedig így nehéz új családot találni. Franyu őt is hazavitte, majd Joelhez, aki a hír hallatán rögtön felajánlotta, hogy töltse ott a hétvégét.

Amíg franyu dolgozott és Alejandra ügyeit intézte, megnéztem MAGYARUL az egyik kedvenc filmemet, az Észvesztőt. Olyan jó esett sírni a végén! Később segítettem franyunak mirabelt szedni, közben buzgón kérdezte, hogy ismerek-e valami szilvás recepetet, mert annyi szilvánk van, hogy nem tud vele mit csinálni. A szilvás gombóc jutott az eszembe, de nem tudtam a receptjét.

Este lányos vacsora volt, öcsém elment, Roxane hazajött . Az itteni legjobb kajámat ettem. Padlizsán soufflét, paradicsomszósszal és salátával. Biztos bonyolult elkészíteni, mert franyu a szokásonál több időt töltött a konyhában ,a végeredmény viszont egy nagyon finom, könnyű, nyári étel. Vacsora közben a cinéma órámról beszélgettünk. Nem a legjobb dolog szombaton felkelni,de megéri. Ha nem élvezném még akkor is bejárnék, már csak a május miatt.

Most tudtam meg, hogy májusban megyünk Cannes-ba a filmfesztiválra! Minden évben elviszik a végzős, filmeseket öt napra. Kapunk belépőt a nyakunkba és napi három filmet megnézhetünk. Nem akartam elhinni! Öt percen keresztül kérdezgettem, hogy ez most komoly-e. Állítólag az. Annyira örülök! Nem tudom elmondani mennyire sokat jelent ez nekem! Cannes-i filmfesztivál! Én, ott!! Az ilyenekre mondaná apám, hogy „lányom, megint jó helyre tetted a segged”.
Hát... én már csak ilyen vagyok.