Kedd kora reggelre odarendeltek minket a Debussy terem elé az "Un certain regard"-program ujabb vetitésére. Az elozo esti faradalmakat tobbnyire kihevertuk, de azért magassarkut egy ideig nem akarok huzni. A szokasos sorban allas utan belephettunk.
Ez a film is stabbal jott, fohuzaskent egy 10 eves-forma afrikai kislany koszonte meg, hogy itt lehett. Mint kesobb kiderult o volt a film foszereploje, hatalmas tapsviharban vonult le.
LIFE, ABOVE ALL (Oliver SCHMITZ)
Afrika és az AIDS-témàja kifogyhatatlannak tunik, màrmint filmes szempontbol biztosan. Oliver Schmitz-t a 'Torok kezdoknek' sorozat alkotojaként es a franciàsok àltal biztos ismert 'Paris, je t'aime'!ben mar bizonyitott.
Ezuttal a Chanda titka c. konyvet vitte vaszonra.
A konyvcimet ado Chanda Dél-Afrika surusegeben éli az életét. A tortenetbe ujszulott kishuga elvesztese utàn csatlakozunk be. Edesanyja osszeomlik, alkoholista neveloapja pedig bàrokban uti el az idejet; Chanda iskolàt kerulve segit amiben tud, hol féltestvéreire vigyàz, hol gyengélkedo anyjàt tamogatja. A no àllapota azonban egyre romlik, Chanda AIDS-re gyanakszik es a problémak csak sokasodnak neveloapja halala es legjobb baratnoje AIDS-gyanuja utan.Ezuttal a Chanda titka c. konyvet vitte vaszonra.
A tortenet akar clichének is mondhato, tény, hogy làttunk màr ilyet olvastunk màr ilyet. Gyonyoru film, meghato tortenet, igazàbol semmi negativat nem tudok és nem is akarok mondani.Viszont ilyen hiteles gyerekszineszek nem minden bokorban teremnek.A foszereplot alakito kislany es a gyerekprosti baratnoje felnotteket megszegyenitoen jatszanak, okosan, kimerten. A masik ami igazan megfogott azok a gyonyoru kepek voltak a zenevel egyutt. Altalaban ha a szinészek, a képek és a zene rendben van, akkor màr nem lehet nzgyot tévedni. Schmitz mindent jol csinàlt es egy nagyon szép filmet hozott ossze.
A vége utàn 10 prercen keresztul àllva tapsultuk az afrikai szereplogardat mig a kislàny meghatodva torolgette az oromkonnyeit. A film utan Olvier Schmitz keszségesen vàlaszolt a csoportunk néhàny kérdésére, szignàlta a fuzetemet, majd àtengedtuk a profiknak, mi pedig elégedetten tovàbbàlltunk.
A délutàn kész katasztrofa lett, teljesen reménytelenul keresgéltunk meghivokat és akkor vesztettem el minden reményt; hogy a Lumière terembe bejutok. Hogy valamit profitàljunk is kifekudtunk a voros szonyeg elé napozni. Korulottunk mindefelé tipikus filmes-feju emberek rohangaltak kamerakkal, majd elmentunk a belvarosba egy màsik moziba. A pass-unk oda se volt jo, a francia ur éppen az amerikaiaknak probàlta elmagyaràzni miért nem léphetnek be.
-Ah de az annyira igazsàgtalan -visszhangzott a butàcska hang az eloteremben - Hogy vàrjàk el, hogy filmeket csinàljunk ha nem engedik megnézni oket?
Erre muszàj volt franciàul hozzàtennem, hogy
-Nem tudom akarom e a csaj filmjeit nézni...
A francia monsieur felrohogott, majd utàna elmeesélte, hogy ez a làny minden nap eljàtssza ezt és nem érti meg, hogy ez a mozi sajtosoknak van fenntartva.
A tényen persze ez mit sem vàltoztatott, a lànyok egyrésze elment fizetos moziba Robin Wood-ot nézni (Robin des Bois a franciàsitott cime) én pedig program hijan felhivtam Madame Merlin-t tud e valami programrol ahova mi is elmehetunk. Az "Un homme qui crie"-t javasolta, a szallas melleti moziban. A film szereplogardajat vasarnap lattuk a voros szonyegen es nagyon jo kritikakat kapott (illetve kesobb a zsuri dijàt is).
A buszhoz menet elhaladtunk a sajtosok elott is, egy pasi éppen meghivot adott egy lanynak. Odarohantam:-Monsieur!Excusez-moi, est-que vous auriez des invitations?-hadartam ; de az arckifejezes alapjàn nyilvànvaloan nem franciàval beszzéltem. Angolra vàltva màr igen érdeklodonek bizonyult és némi csevely utàn elàrulta, hogy igen, van meghivoja és adott is.
Es tippeljetek hova szolt?
A voros szonyegre es a Lumière-terembe, a hivatalos versenyprogram szerda reggeli vetitésére.
Nàlam nagyobb szerencséje csak Elise-éknek volt, akik bejutottak kedd délutàni versenyprogram vetitesre.
"Hihetetlen jo helyunk volt- meselte kesobb a buszban- alul, kozepen a legjobb kilatassal. Es es csak hàtrafordultam megnezni ki ul mogottem es ott volt elo nagysagban TIM BURTON!! Szoltam a lanyoknak, mindannyian szegeny bamultuk. Nem, oda akartam menni, de akkor mar vege volt es egy pasi elem allt, nem engedett oda. -ekkor megszolalt a telefonja- Igen mami en hivtalak, kepzeld lattam Tim Burton-t... "
Az esti "Un homme qui crie"-re a tanarokkal àltunk sorba. Monsieur Levasseur nagy magyar fan, tori-foldrajz szakoskent elegge ismeri az orszagunkat es a '86-os magyarorszagi kalandjait mesélte. Volt ott pecsi PMFC-meccs, szekesfehervari magyarok, akik a RAMONES polojat akartak megvenni, magyar etelek, bor, fiatalsag.
Un homme qui crie (Mahamat-Saleh HAROUN)
Csad a napjainkban. A hatvanas Adam, valogatott uszo multja utan egy luxushotel medenceje mellett, eletmentokent tolti napjait. A kinai vasarlok miatt munkaja hamarosan fia kezebe kerul; o pedig az ut szelere, sorompot nyitogatni. Ezzel egyidoben a csadi kormany a lakossag segitseged keri az orszagban dulo polgarhaboruhoz es Adam penz hijan egyedul a fiaval szolgalhat.
Nagy szerencse, hogy egy nap ket ilyen eltero filmet lattam egy kontinensrol. Afrika, mashogyan-mondhatnam es nem tudom nem osszehasonlitani a "LIFE, ABOVE ALL"-al. Mig az elobbi inkabb hollywoodias gyerekeskedesnek, UNICEF-reklamnak tunik, ebben a filmben minden kokemeny. Nincs a megfelelo pillanatban megszolalo zene, se hatasvadaszat, haboru van es emberek halnak. Nagyon eroteljes alkotas es sokkal inkabb az a fajta film amihez itt Franciaorszagban szoktam. Ebbol a 92 percbol sokkal inkabb atjott a kemeny afrikai elet, mint a reggeli vetitesbol es a zsuri is igy gondolhatta amikor azzal a nagyon megedremelt dijjal jutalmazta.
Orulok, hogy a fesztival agyik legjobb filmjehez is szerencsem volt.
A film utan ejjel kettoig fent voltunk, majd bepakoltam es elmenetem aludni, hogy masnap reggel 6-kor ujbol kelhessek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése