Szombati sütés-főzés

Tegnap este óta nagyon jó kedvem van.
Minden a „petit beurre” nevű isteni keksszel kezdődött, cinéma-audiovisuel órán ismerkedtem meg vele és rögtön beleszerettem. Annyira ízlett, hogy a csoporttársaim végül nekem adták az egész dobozt (gondolom megsajnálták a szegény ”hongroise”-t, aki még a kekszet se ismeri). Az angol kekszet is nagyon szeretem egyébként, egészen más mint a francia.
(
Az angol kicsit szárazabb, könnyebben összemorzsolható, míg a francia nagyon vajas és kemény.)
Egyébként otthon szinte sose ettem kekszet, mint ahogy joghurtot se, itt viszont mindkettőre rákaptam. A joghurtok közül a gesztenyejoghurt és a görög joghurt a kedvencem, míg a Danone „Fjord” joghurtját és a kecsketejből készültet kifejezetten utálom.

Na… már megint elmentem a kaják irányába, lassan kezdek úgy viszonyulni az ételekhez, mint a franciák. Franyámat élvezet nézni, ahogy eszik. Hihetetlen kis darabokat vág, majd hosszú ideig rágja, miközben becsukja a szemét, ízlelgeti. Átlagosan egy tál ételt 20 percig eszünk, azt hiszem otthon ez egy átlagos étkezés ideje lenne.
Az ételek közül egyedül a marhahússal álok hadilábon, mármint azzal a ténnyel, hogy véresen eszik. Nem közepesen átsütve, hanem határozottan vérben áll. Tudom, megkérhetném, hogy süssék át nekem, de folyton az jár az eszemben, hogy „Rómában tégy úgy mint a rómaiak”.
Egy idő után már megszoktam, ha sok dijoni mustárt kenek rá akkor meg lehet enni, néha még ízlik is.

Tegnap este viszont nem véres húst ettünk! Glenn bátyám hazajött pénteken és szombat délutánig el sem mozdult a tűzhely mellől. Vacsorára ratatouille-t csinált; 8 körül a másik bátyám Axel is megjött, Roxane-nal együtt, Hippolyte pedig még nem ment el bulizni így jó sokan voltunk. Szeretem, amikor sokan vagyunk, egészen új élmény ez nekem, hogy rajtam kívül hat gyerek van a háznál, még ha gyereknek igazából csak három tudható be, akkor is. Ilyenkor elég nagy hangzavar van, mindenkivel más történt a héten és mindenki elmeséli. Vacsora után közösen elpakoltunk, majd Axel, Roxane és Hippo elmentek bulizni, én pedig Annikával és Glenn-nel néztem a „Betépvé”-t angolul.
Franyám közben elment aludni, de kis idő múlva felöltözve jött le és mondta, hogy Axel összetörte a családi kocsit. A „nagybátyám” franyámért jött és elmentek összeszedni Axelt, majd éjfél előtt nem sokkal érkeztek haza. Mint végül megtudtam, Axel nem ment neki semminek, a motorral volt valami, a kocsi most szervízben van.

Szombat reggel iskolába kellett mennem, a szünet ugyanis csak szombat délben kezdődött. A mozgalmas éjszaka után én voltam az egyetlen, aki ébren volt, a három nyávogó macskán kívül. Új műsoruk van: minden reggel 5-kor neki állnak sírni, hogy be akarnak jönni a szobámba. Aki hallott már intenzív macskanyávogást tudja mennyire idegesítő tud lenni, most még szorozza be hárommal és akkor megérti, miért hiányolom annyira a kutyámat, aki bezzeg ha bent alszik, akkor is csendben van reggel 7-ig!! Dorka kutyám elrendezné itt a macska dolgokat az biztos, ha ez így megy tovább elsőbbségivel küldjétek utánam. Aztán amikor indulnom kellett volna Leo, a vad macska nekiállt széttépni a dagadtat a bejárati ajtó előtt, úgyhogy mire kimenekültem a házból majdnem lekéstem a buszt.
A cinéma szokásos volt, a szombati óra egyébként nem olyan jó (még kaja sincs). Jó éhesen értem haza egykor, gyors skype-anyuékkal és utána már ebédültünk is, véres marhahúst ettünk répapürével. Kaja után aztán én is be lettem fogva. „Ma macaront készítünk az alaprecept alapján, csokoládékrémmel.”
A macarontól már jó előre beijesztettek, hogy mennyire nehéz, sok gond van vele és általában nem is jó a végeredmény. Egy macaronos könyv alapján készült, a hölgy aki írta főző blogot vezetett Franciaországban és nagyon sok receptet rakott fel a macaronokról, aztán végül ki is adta. Lila, levendulás macarontól kezdve a feketéig mindenféle van benne. A készítés nekem nem tűnt vészesnek, tény, hogy sok dolog kell bele, de franyámnak mindenre volt egy gépe, így kb fél óra alatt megvoltunk az egésszel. Meg persze könnyebb volt így, hogy Glenn csak adogatta a hozzávalókat és mondta, hogy mit kell vele csinálni. Arra rájöttem, hogy a konyhai nyelvezetem meglehetősen szegényes, a körülírás viszont mindig működik. (mérleg= az a dolog, amivel lemérjük a cukrot/lisztet stb.)
Miután kész lett a tészta a legjobb rész következett: habzsák. Hiába próbáltam úgy csinálni, ahogy Glenn mutatta, egyre furcsább formájú sütiket nyomtam ki, egész érdekes alakzatokat is sikerült, azért jót röhögtünk rajtuk. A második tepsire legalább sikerült kör alakút produkálnom. Utána egy órát hagyni kellett, addig franyámmal segítettünk egy másik adag sütit megtölteni. A kisütés és a megtöltés pedig igazán nem volt nehéz. A végeredmény jó lett, bár én nem vagyok macaron szakértő; Hippolyte annál inkább és meg is dicsérte!

Sütés után elvittük a két bátyámat az állomásra, majd elmentünk Limours-ba az optikushoz, kontaktlencse folyadékért. Ott elég hamar végeztünk, viszont Hippo ingével sok gond volt. Franyám vett neki egy Louis Vuitton inget és csak később vették észre, hogy hiányzik egy gomb; addigra öcsém kidobta az inghez adott gombokat, így fél órát töltöttünk egy limoursi varró boltban gombokat keresve. Most jártam először Limours-ban, tipikus francia kisváros,a főtere is tipikus, tehát nem hiányozhat négy dolog:pék, hentes, gyógyszertár és fodrász. Ez tényleg mindenhol ott van, Limoursban, „város” lévén még volt sajtbolt és halbolt is.

Vacsorára megint nagyon friss zöldségeket ettünk tonhallal, aztán a maradék sütit is elpusztítottuk.

Holnap semmit se csinálok egészen estig, a Sonic Youth koncertig! Annyira örülök, hogy megyek, teljesen reménytelennek tűnt, hogy találok valakit, aki ismeri őket és még érdekli is.
Tény, hogy nem egy könnyen befogadható zene.
Miután mindenki nemet mondott, franyám javaslatára megkérdeztem Glennt, aki „elég beteg az ilyen dolgokhoz”. Szerencsére elég betegnek bizonyult.
Vasárnap nyolc körül kezdődik, a Palais de Congrés-ban lesz, Párizs egyik legszebb színház termében. Biztos vagyok benne, hogy akik oda szervezték a koncertet, még sose hallgattak bele a zenéjükbe.



Érdekes lesz, de szerintem a színházteremnek berendezésének búcsút mondhatnak.

Kedd után pedig egy ideig nem leszek, szóval legközelebb két hét múlva jelentkezem!
Bises