Sonic Youth

Megint két nagyon jó napon vagyok túl. Úgy tűnik, most ilyen periódusom van.

Vasárnap este felmentem Párizsba, elmetróztam Axel és Glenn lakásához, a Place d’Iéna-ra. Szeretek oda metrózni, mert nem a föld alatt megy a szerelvény, hanem magasan a város fölött, az érzést még tetőzte, hogy a lámpákat kezdték felkapcsolni és egy „metrós-zenész” az én vagonomban harmonikázott. Az egész kísértetiesen hasonlított valami párizsi turistafilmre.

A fiúk lakása dettó olyan mint a bátyámé volt, amíg külön lakott, csak ez jóval nagyobb. Mindenütt vizes/boros/vodkás/tequilás (stb.) üvegek és poharak, félkész kaják, konzervek; dekorációként van két kép a falon, de a lakás elektronikus része természetesen hibátlan. Mivel Axel a Sonynak dolgozik, majdnem minden Sony. Miközben kajáltunk a Sötét lovagot néztük Blu-Rayen (tényleg elég jó minősége van).
Hétkor aztán elindultunk, hamar odaértünk a Palais de Congrés-hoz, nem sokan ültek a teremben. Nyolc fele el kezdtek szállingózni az emberek, és a világ legrosszabb előzenekara is rákezdett. Zene az nem volt, csak iszonyatos gitártépés és sikítás a mikrofonba, majd negyed óra után egy dobos is csatlakozott, aki ütemet próbált verni az egész alá. Glenn-nel riadtan néztünk, hogy most ez fog menni egy óráig? Hál’ istennek fél óra után leálltak és jöhetett az igazi műsor.
Addigra a nézők is megérkeztek és (szintén hál’ istennek) nagyon úgy tűnt, hogy a koncert csak papíron lesz ülős. A színpad előtt már nagy tömeg gyűlt össze, a táskákat a színpadra pakolták, kordon és mogorva biztonsági őr se volt. Mi is előre mentünk, de azt már előre tudtuk, hogy itt elkeveredés lesz, úgyhogy megbeszéltünk egy találkozó helyet a koncert után; ami végülis bevált.


A fények elaludtak. „Messieurs, mesdames: Sonic Youth.”
Mire iszonyatos sikítás közepette bevonultak és belekezdtek. Azt tudtam, hogy a koruk ellenére energikusak, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Kim Gordon őrülten ugrált, miközben a férje: Thurston Moore gitárral rohangált. Egy banda nem csak basszerosból és gitáros/énekesből áll, mégis ők érdekeltek a legjobban. Mindketten túl vannak az ötvenen és egyikükön se látszik. Kim még mindig elragadóan rebellis, míg Thurston vagy harminccal fiatalabbnak tűnik és biztos vagyok benne, hogy nem a botox tartja őket formában.
A koncertről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Egyszerűen életem legjobb koncertje volt, még a Rolling Stones-nál is nagyobb élményt nyújtott. Ilyen egy jó együttes, megértem miért töretlen a sikerük huszonvalahány éve. Látszik, hogy szeretik ezt csinálni, teljesen beleélik magukat és viszik magukkal a közönséget is.
A számok többnyire az új albumról voltak, de pár régi klasszikust is belecsempésztek.

Végig mozgásban tartották a tömeget, ennek köszönhetően elég hamar elkeveredtem az eredeti helyemről és Thurston lábánál kötöttem ki.
Nem bántam így legalább jól láttam az arcát gitározás közben. Nagyon beleélte magát, szinte együtt lélegzett a hangszerrel, néha óvatosan bánt vele, a következő pillanatban pedig úgy dobta el magától mintha pestises lenne. Az ilyen kirohanások szempontjából veszélyes helyen álltam, simán elcsaphatott volna, mégis akkor és ott ez nagyon nem tudott érdekelni. Nagyon vártam már, hogy mikor vágja a gitárt a földhöz, de ez a rész sajnos elmaradt. Az egyik belendülése után, hirtelen összeesett és nem mozdult, csak a gitárját pengette rendületlenül. A közönség se volt rest, rajtam átmászva húzták be az „élettelen” Thurstont a tömegbe, míg végül a két mellettem állóval együtt kellett tartanunk, különben csúnyán pofára esett volna. Még mindig nem mozdult, az emberek cibálták egymást, csak hogy hozzá érhessenek, megfoghassák a gitárját, a kezét, a haját… Sose értettem igazán ezt a cirkuszt. Körülbelül két perc mozdulatlanság után, az izzadságban úszó Thurston lecsúszott rólunk, visszakerült a színpad szélére felült, a haja égnek állt, majd mint aki jól végezte a dolgát befejezte a számot.
Utána befogtak egy rádióadást az erősítő szélén lévő rádióról és arra szórakoztatták egymást/minket. Nagyon hamar vége lett a koncertnek, egyáltalán nem tűnt másfél órának. Mire végeztek már mindenki a székeken állt vagy ugrált a tömegbe. Az első ráadás előtt Thurston felemelt valamit az erősítőről
„This one’s for you!” –mondta, aztán lehajolt és a kezembe nyomott egy mandarint.
A mandarint a ráadás során jó páran meg akarták venni tőlem, de még 50 Euroért se adtam volna. Nekem ez emlék.
A ráadás kétszeres ráadás volt. Fél órán keresztül játszottak és iszonyatos ováció kíséretében vonultak le.

A koncert után megkerestem Glennt. Ő is hasonló véleményen volt róluk, mint én. Mivel jó idő volt kint és sokat kellett volna várni a buszra, helyette sétáltunk és röpke fél óra alatt haza is értünk. Miután megittam fél liter vizet már altatni se kellett.
Reggel fél 8 körül felébredtem arra, hogy a fiúk fent vannak, de még lustálkodtam. Kilenc körül Axel is elment dolgozni, előtte beszéltem vele, mondta, hogyha elmegyek elég ha
Bevágom az ajtót. Ettem valamit, összepakoltam aztán már mentem is, szeretem Párizst reggel.

Nagyon-nagyon-nagyon sokat sétáltam, főként a rue de Sicile környékén. Sok kis életlmiszerbolt, pékség, vintage bolt van ott. (Szinte láttam magam előtt anyumék reakcióját az élelmiszerboltok és a zsidó hentesbolt láttán.) Dél körül megettem életem legjobb csirkés szendvicsét, szintén ebben a negyedben találtam, fantasztikus baguetteje volt. Délutánra Alejandrával megbeszéltünk egy találkozót Les Halles-ban. Amíg rá vártam magyar beszédet hallottam. Egy család kereste a tizenéves lányának a NAFNAF boltot, gondoltam kisegítem őket. Megmutattam hogy kell használni az interaktív táblát, megkerestem nekik a boltot .Kicsit beszélgettem is velük Alejandra érkezéséig.
Alejandrával szintén csomót sétáltunk meg metróztunk. Pére Lachaise egy részét bejártuk, Châtelet és a Hộtel de Ville után.
„Je suis morte.” Mondhatnám magamra, rég voltam ennyire fáradt.
Mozgalmas 24 órám volt az biztos.De majd Normandia majd ellensúlyozza ezt a pörgést.
Egy hét múlva jelentkezem!

( http://www.flickr.com/photos/oliverpeel/sets/72157622663717022/ , ezt most találtam, képek SY-ról.Az egyik képen látom magam hátulról.)