-1 °C

Egy átlagos csütörtöki nap, átlagon aluli hőmérséklettel.
Mondták, hogy csütörtökre lehűl az idő, de -1 fokra azért nem számítottam. Mindenesetre rendesen felöltöztem reggel: póló, favágó ing, pulcsi és télikabát, úgyhogy nem fáztam annyira. Elméletileg a suliban is volt ma már fűtés, nekem mégis hidegnek tűntek a radiátorok. Szerencsére csak három órát kellett a teremben tölteni, utána mehettünk kajálni. A menza ezen a héten alulteljesítet, ma végre megütötte az átlagos mércét. Babot adtak, meg csirkecombot, kértem hozzá paradicsomszószt így meg lehetett enni.
Itt miért nincs főzelék? Sima párolt zöldségeket esznek folyton, pedig nem nagy kunszt egy főzeléket összehozni és még íze is lenne. Mármint alapból nincs bajom a párolt zöldséggel, otthon mindig ezért reklamáltunk, de ez a bab ma kimondottan szar volt. Nem simán rossz, hanem szar. (Még ha a Word szerint ez „durva, bántó, obszcén szó” akkor is.) Úgyhogy jövő héten borsófőzeléket csinálok, majd keresek valami receptet. Azt hiszem tejföl meg liszt kell hozzá a borsón kívül, de nem vagyok benne biztos…

A tegnapi edzés rendhagyó volt. Azt már megszoktuk, hogy Marc, az edző mindig késik 5-10 percet; ezért kezdünk negyed 8-kor és háromnegyed 9-ig ott vagyunk. Tegnap viszont Marc 1 és negyed órát késett, így a haverja (egy 2 méter magas és kb. 70 kilós) srác tartotta az edzést. Kevésbé volt pörgős, de nem volt rossz se. Még örültem is, mert előbb fejeztük be. Nem így a csapattársaim. Azt már ugye megszoktuk, hogyha lázadni lehet, akkor lázadunk. Nos, Marcot gyakorlatilag megkövezték, amikor negyed 9-kor megérkezett. Mind a 10 jelenlévő francia lány nekirontott, hogy „hogy képzeli?”, „cserben hagy minket”, „bezzeg tőlünk elvárja, hogy itt legyünk”, „ így várja el, hogy dolgozzunk?” és „egy csapat vagyunk”. Az biztos, hogy ilyet se láttam még, pedig voltam már jó néhány edzésen… Először még együtt is éreztem a meglincselt edzővel, aztán el kezdtem gondolkozni és rájöttem, hogy „bassza meg, igazuk van”. Nem hiába, azért ez a napi 8 óra összezárva a francia fiatalokkal rajtam is meglátszik.
Az én tapasztalatom szerint edzésen a franciák baromira hajtanak és végkimerülésig csinálják a feladatokat. Az edzői módszer is kicsit más, mint amiket otthon tapasztaltam. Szerintem itt sokkal nagyobb hangsúly van a lelkieken. „A hozzáállás!” hangoztatja mindig Marc és, hogy mennyire fontos „akarni” . Ez az egész nyálas, amerikai felfogásnak tűnhet, de azt kell mondanom sokkal jobban ösztönöz, mint az, ha büntetésből 3 kört lefuttatnak veled.
Jövő héten nem lett volna edzésünk, mert az edző elutazik, aztán a lányok nem akarták, hogy kiessen egy hét, így megkérdezték a haverját, hogy megtartaná-e. Mivel ő igent mondott, jövő héten is edzünk.

Ez a hozzáállás mindenesetre nekem nagyon szimpatikus. Itt van például a suli. Osztályfőnök nincs, a töri tanár végzi az adminisztrációt és ennyi. Viszont szalagavató, meg osztálytánc/osztályműsor itt is van. Emiatt mindenki bennmarad plusz másfél órát csütörtök délután. Meghallgatják egymást, és mivel a SAJÁT ÖTLETÜKET adják elő az ő érdekük, hogy jó legyen. Az egészet két osztálytársam vezeti, de nem felsőbbrendűen utasítgatnak, inkább csak megelőzik a káoszt. Ma mindenki elmondta, hogy mi az ötlete, megbeszélték, végül megegyeztek az egyikben. Lehet, hogy rossz lesz, senkit se érdekel majd de legalább ők csináltak mindent az elejétől a végéig. Saját ötlet alapján, nem azért mert rájuk erőltették. Csapatként dolgoznak, nem csak 3-4 ember találja ki, a többiek pedig reklamálnak és biztos nem úgy fognak emlékezni erre a fél év készülésre, mint valami kelletlen dologra, hanem sok jó délutánra, amikor fánkot és csokikat ettek, jókat röhögtek miközben közösen alkottak valamit. Szerintem a szalagavató táncnak/műsornak ez lenne a lényege, nem az, hogy szép legyen és hogy a tanári kart lenyűgözzék. Nem a szülőkért/tanárokért kell csinálni, hanem saját magukért. Ilyenkor igazán összekovácsolódhat az osztály és élvezni kell, különben akármilyen tökéletes a koreográfia, a végeredmény nem az igazi. Különben is, ki akar búvalbaszott gyerekeket nézni?
Ma, talán épp emiatt, nagyon sokat gondoltam a 12.B-re. Komolyan hiányoznak, jó lenne velük csinálni ezeket (bár tartok tőle, hogy ők nem saját ötlet alapján dolgoznak; de nagyon remélem, hogy nem hagyják annyiban :) )…

Az ötletelésben pedig végre én is tudtam segíteni, komolyan örültek a tanácsoknak. Agy leszívva értem haza délután 5-kor. Holnap csak 5 órám lesz, a szombati óra pedig szülői miatt elmarad; így végre kialhatom magam.
Bises!