Első nap az iskolában

Azt hittem nyugodt vagyok,
de amikor megláttam a Lycée Vallée de Chevreuse előtt a millió gyereket, összeszorult a gyomrom. Kívülállónak éreztem magam, ahogy ott álltunk miközben mindenki rohant oda a másikhoz, sikonyáltak, hogy ki mikor vágatta le a haját, milyen volt Floridában a rokonoknál stb …

A helyzet jobb lett mikor megkerestük az osztályt. Csomóan álltak előtte, egy laza Bonjour! után már rohantak is hozzánk, öt perc alatt az egész osztályt megismertük, mindenki végignyalt minket, a nevek felét persze meg se jegyeztem. Kis létszámú osztály egyébként, 26 fős. Később befutott Alejandra, amikor megtudták, hogy mexikói rögtön hozták a gitárt és eljátszottak neki egy spanyol dalt. Fél 11-kor bemehettünk az osztályba, leghátra ültem,Adele mellé. A prof. beszélni próbált de folyton félbeszakították az érkező emberek, akiket persze érdekelte kik vagyunk , úgyhogy rövidesen baromi nagy hangzavar lett.
Kiosztottak egy kérdőívet , mit olvastál a nyáron, menzás vagy-e stb , majd megkaptuk az ellenőrzőt. Az ellenőrző kb kétszer akkora mint otthon, sokkal vastagabb is, benne van a házirend és a sportlehetőségek is.
Az órarendet nyomtatva kaptuk. Kétségkívül életemben nem voltak ennyire jó óráim. Filozófián, francia irodalmon, angolon, töri&földrajzon (itt egyben van) és tesin kívül más nincs is. Illetve nekünk nincs, de a többieknek is csak második idegen nyelvvel több,ami heti egy óra.
Szombaton is vannak órák, ha sikerül feliratkoznom ’cinéma-audiovisuel’-re mennem is kell, különben csak latin lenne, ami választható. Nagyon remélem összejön ez a mozis óra, hajlandó vagyok bent lenni 9-től délig emiatt szombaton. Átlagosan napi három tantárgyam van, háromszor kezdődik 8-kor a suli, háromszor pedig 10-kor. Elég sok a lyukas óra, gyakorlatilag mindig van az óráim közt egy óra szünet. Az órák szerdán és szombaton (ha van tanítás) délig tartanak, egyszer délután 5-ig, kétszer 4-ig. Ez így húzósnak tűnhet, de egyáltalán nem az. Inkább az a nehézség, hogy duplaóráink vannak, a tantárgyak nem vészesek.

Ezután kiküldtek minket a suli elé, egy órát várni a könyvekig. Franciaországban a cigi nincs korhoz kötve, úgyhogy a tanárok és a diákok együtt cigiztek a suli előtt. Majd újdonsült barátaim odavittek a „legnagyobb arcokhoz” (az egyik éppen egy fán füvezett 3D-s szemüveggel a fején) de érezhetően „boldogabb” volt a levegő a suli körül. Kis magnón hallgatták a zenét, mindenen röhögtek. Majd még több embernek mutattak be, aztán visszamentünk a könyvekért. Itt a könyveket ingyen kapjuk a sulitól egy évre. Összesen négy könyvem van. Nagyon sajnáltam mikor franyu értünk jött, maradtam volna még, de majd pénteken.

Ebéd után Joel beugrott és kérdezte kell-e valamit vennünk, mert most megy vásárolni. Mivel nem volt se füzetem, se agendám vele mentünk. Joel ugyanolyan őrülten vezet mint amilyen ő maga. Mikor kiszálltuk Ulisben majdnem lefestettem a járdát.
Vásárlás után Joel lányát faggattam a cinéma óráról. Ő is járt erre. Hároméves kurzus, filmeket néznek és elemeznek illetve megtanulják a filmkészítés csínját-bínját, majd végzős osztályban érettségiként egy 10 perces filmet csinálnak csoportokban. Ők írják, színészkednek benne, kameráznak,vágják… szóval mindent. Kicsit nehéz nekem becsatlakozni amiatt, hogy nincsenek meg az alapok. Valószínűleg csak ott leszek és ellesem amit tudok.

Nagyon sajnálom, hogy nincs ilyen otthon. Még ha nem is akarnék ezzel foglalkozni, akkor is érdekes.

A francia kölyköket egész jól megértettem. Ebben érzem, hogy sokat fejlődtem ezalatt az egy hét alatt. Sokkal jobban átjön mit akarnak mondani. Amikor hozzám beszélnek lassan, érthetően azt majdnem teljesen megértem, nagy csoportban vagy telefonon azért nehezebb.

Erről jut eszembe; tegnap felhívott a YFU-s angyalkám. Ő az akinek elmondhatom ha bármi bajom van, legyen az családi probléma, iskola vagy magánélet. És ő az akinek mindezeket tuti nem fogom elmondani. Kezdjük azzal, hogy Amerikában van és nem volt hajlandó angolul beszélni hozzám, irtóra hadart franciául ráadásul telefonon keresztül beszélt, tudom miket mondott el, mert mindezt már ezerszer hallottam; de ha most hallottam volna először akkor most fogalmam se lenne arról, hogy miért hívott fel. Azzal példálozott, hogy ő az első naptól fogva angolul beszélt, hiába mondtam neki hogy jó, de telefonon azért más, csak folytatta franciául. Tök mérgesen raktam le a telefont. Franyunak elmeséltem mi volt a helyzet, egyetértett velem. Beszélek majd eleget az iskolában. Ma is végig franciául beszéltem, meg aztán annyit hallom, hogy lehetetétn nem megtanulni.
Holnap még nem lesz tanítás, lehet, hogy Annikával felmegyünk Párizsba kicsit, mivel itt nem sok mindent lehet csinálni. Ha valami érdekes történik, jelentkezem!
Bises